1848 Március 15. Petőfi és barátai egy kör Unicummal indították a napot a Pilvax kávéházban. A többi pedig már történelem. Gondolkodtam én is, milyen nemzetünkre jellemzővel rukkoljak elő a forradalom és szabadságharcra emlékezve. Valami pálinkás legyen? Netán Unicummal keverjek valami hazait? Szeretem a színeket. Szeretem a Nemzeti Lobogó színeit.  

A shakerem aljába egy koktélparadicsomot teszek. Egy törőfával szétnyomkodom és 50ml gint mérek rá. Az ablakban mindig van egy cserépben friss bazsalikom. Sokat főzők olaszos ételeket, aminek egyik fő fűszere a bazsalikom. Szeretem frissen. Tenyerembe fogom a letépett friss leveleket és tapsolok egyet. Kicsit megtorom a leveleket a tapssal, mint a mojito készítésnél a mentát. Egy Collins-os pohár aljába beleteszem őket, majd a pohár méretéhez faragott jeget teszek bele. A paradicsomos gint leszűröm a szokásos keletnémet műanyag teaszűrőmmel párszor, míg nem maradnak benne a paradicsom húsának apró darabkái. Egy kicsiny savanyítás sem árthat a koktélunknak. A kezem ügyébe most egy darab citrom került. Ebből kézzel úgy 5ml-t facsarok ki, nem szeretném nagyon citrusos irányba elvinni az italt. A pohárba öntöm a paradicsomos gint és a citromlevet majd felöntöm tonikkal. Félbevágok egy koktélparadicsomot és a tetejére helyezem.  

Csodálatos látni ahogy nemzeti színeink megjelennek egy pohár frissítő nedűben aminek kortyolása teljesen a szabadság érzetét adja nekünk. A reggeli csodás napfényben bele is merülök a fogyasztásában, majd hirtelen tudatosul bennem, hogy a szabadság érzete csupán illúzió, mennem kell dolgozni, mert egy vendéglátósnak nincsenek ünnepnapjai...